Pozitív és negatív gondolkodás

  Negatívan gondolkodni nem azt jelenti, hogy vannak jó és rossz dolgok, és ezek közül a rosszakra koncentrálunk.

  Ameddig ezt így gondoljuk, addig ez önmagában is akadálya a pozitív gondolkodásnak, melyet ezek szerint amúgy is félreértelmeztünk.

  A két gondolkodásmód közti különbség elsősorban az, hogy az egyik a vanra, a másik a nincsre fordítja a figyelmünket. Az nem kérdés, hogy melyik melyikre.

  Csakhogy ami nincs, az nincs. A negatív gondolkodás tehát nem rossz, hanem nem létező dolgokra való összpontosítást jelent. És ez óriási különbség. Mert amint megfelelően definiáljuk és megértjük a lényegi különbséget, abban a pillanatban megértjük a valódi pozitív gondolkodás jelentőségét.

  Negatívan gondolkodni azt jelenti, hinni valamiben, ami nincs. Léttel felruházni a semmit.

  Elmagyarázom.

  A legkézenfekvőbb példa erre a sötétség.

  Sötétség nem létezik. Nincs léte. A sötétség a fény hiánya mindössze. Amikor valahol nincs fény, akkor nincs ott semmi. Nem keletkezik helyette egy másik állapot. A fény a térben jelenhet meg, és ez a tér ad lehetőséget arra, hogy például fény töltse be.

  Amikor épp nincs benne fény, nem tölti be helyette más, valami fekete izé. Igaz, hogy hiányában a szemünk ezt a „színt” látja, de valójában nincs ott semmi a fény helyett, aminek színe lehetne.

  A különbség a kettő közt tehát, hogy a fény létező dolog, a sötét azonban nem. Az akkor „jelenik meg”, amikor épp nincs fény. A sötétség ennyi: nemfény.

  Ha úgy bánnánk mindennel, ahogy a sötétséggel, akkor mindennek, ami épp nincs valahol, nevet kéne adni. Ha egy autó elhagyna egy parkolóhelyet, azt nemautóként kellene definiálnunk. Ha egy házat lebontanának, ott lenne helyette egy nemház. Ha elköltenénk a pénzünket, akkor nempénzek töltenék meg a pénztárcánkat.

  Ebből is jól látszik, hogy a hitel a negatív gondolkodás eredménye. És persze birokra lehet kelni ezzel az állítással, de vizsgáljuk csak meg, mi történik akkor, ha valami nemlétezővel úgy bánunk, mintha létezne, és be fogjuk látni, hogy a hitel nem más, mint létrehozott hiány.

  Hogyan lehet semmit létrehozni? Így. Sehogy. Névlegesen.

  Minden negatív polaritás illúzió.

  Létezik fény. Ami lényeggel bíró dolog. De nem létezik sötétség, hiszen nincs önálló léte, hiába bánunk vele annak megfelelően. Míg a fényt beletehetjük a sötétségbe, azaz kitöltheti a teret, addig a sötétet nem tehetjük a fénybe mondjuk egy fekete lámpával.

  A fény létezik, lényeggel bír, de a sötétnek nincs önálló léte, lényege. A lényeges, és lényegtelen szavaknak is ez a valódi jelentése. Ami létezik, az lényeges, ami nem, az lényegtelen. Ugye egész másképp csengnek, mint korábban? Mert most tudatosan használtuk ezeket a szavakat.

  Ez a legfontosabb, a legalapvetőbb különbség a kettő közt.

  Lehetetlen valamit, ami nincs, beletenni valamibe, ami van. A sötétség pusztán névlegesen lehet „jelen”. És csak azért, mert érzékszervünk azt a nyugalmi állapotot, mely a fény hiányakor áll be, így érzékeli. Valójában nem érzékel, nem lát semmit. Azaz semmit lát.

  A fényhullámok teljes lecsendesedése ez. Nyugalmi állapot. Nem pedig valaminek az ellenkezője.

  A negatív és a pozitív polaritások ilyen viszonyban vannak egymással.

  Ahogy egy filmnek a negatívjából hívjuk elő a képeket, úgy emelkednek elő a pozitív polaritások a negatívakból. A lét a nemlétből.

  Így emelkedik elő a csendből a hang, a térből az anyag, a tudatlanságból a tudás.

  A negatív gondolkodást helyesebben úgy kellene hívnunk, hogy negatívokban gondolkodni.

  A negatívokra azonban szükség van.

  Gondoljuk csak el, mi lenne, ha az anyag mindent betöltene. A teljes teret. Vagy az összes hang folyton jelen lenne.

  Ahogy még azzal sem tudnánk mit kezdeni, ha a teljes Univerzumot betöltené a pénz.

  Szükség van a szünetekre. A negatív polaritások nem megjelenő, hanem eltűnő valamik. Vagy még inkább a megjelenő dolgok közti űr. A semmik. Szünetjelek. Mégis mínuszjelekként kezeljük őket.

  Tehát nem az okoz problémát, hogy negatív polaritások „jelennek meg”, amikor valami épp nincs jelen, hanem az, ha úgy tekintünk rájuk, mint lényeggel bíró dolgokra. Ha lényeget adunk annak, ami soha nem létezett. Mert negatív polaritások még csak nem is léteznek.

  Csak szünetek a folytonosságban.

  Ameddig hiszünk azokban, addig nem csak egyszerűen a polaritásokat értelmezzük félre. Az egész világ működését.

  Lényeget adva nekik, lényegessé, lényegivé téve őket, megteremtjük a hiánygondolkodást, egy olyan világképet, amiben létező elemként kezeljük a nemlétet.

  Halál, betegség, szükség, mind ennek következményei. Hogy rámutattunk, megneveztük, létezővé tettük azt is, ami nincs. A nemlétezőkben való hitnek.

  A pozitív gondolkodás nem más, mint a rend visszaállítása. A szemléletünk helyrebillentése. Hogy újra létezővé tegyük azt, ami van. És nemlétezővé azt, ami nincs.

  Mi a kulcs?

  A figyelem összpontosítása.

  Arra, amit szeretnénk létrehozni. Nem fordítani a tekintetünket olyan dolgok irányába, melyekről csak hittük, hogy léteznek, de sosem volt lényegük. Bár önvalóval nem rendelkezik egyetlen ilyen dolog sem, mert valójában nemdolgok, tehát semmik, nincsenek is, de az emberi hit teremtette világban úgy látszik, képesek voltunk e semmik manifesztálására.

  Ebből is látszik, hogy az egész világ illuzórikus. Miért ne építenénk fel egy számunkra sokkal jobb illúziót?

  És ez a két mondat nem jelentett többet annál, mint hogy minden fejben dől el. A világ mindig olyan, amilyennek kigondoljuk. A tettek is a gondolatvilágunknak felelnek meg, melyek által saját környezetünket alakítjuk.

  Nincs itt tulajdonképpen semmi hókuszpókusz.

  Csak összpontosítsuk a figyelmünket, és figyeljük meg a változást, amit ez hoz létre.

  A világ, a tér, melyben változások jönnek létre, az általunk eddig pozitív polaritásoknak nevezett dolgok megjelenésének színtere. Persze csak eddig neveztük így őket, hiszen ha nem léteznek a negatívak, akkor pozitív polaritások sem léteznek.

  Jelenségek vannak, melyeket szünetek választanak el. Mindig ugyanaz a szünet. Egy-egy semmi.

  Tehát az eddig negatív polaritásoknak nevezett dolgok nemhogy nem léteznek, de tulajdonképpen egyetlen egy van belőlük.

  Most fordítsuk meg ezt az egészet.

  Mint a jin-jang jelet. Bár épp most tisztáztuk, hogy nincsenek polaritások. Mégis, nézzük meg az egészet egy másik szemszögből. Ha a dolgok attól képesek dolgokká válni, hogy azokat szünetek választják el egymástól, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy valójában maga a szünet az, ami azokat egyáltalán létrehozza. Ami lehetőséget ad számukra, hogy létrejöjjenek.

  Nézzük meg ebből az irányból.

  Nézzük úgy, hogy van a semmi, amelyből előemelkedik minden. Ne szünetekként értelmezzük a negatívat – melyet többé nincs értelme többes számban használnunk – , hanem mint lehetőségét, hogy valami kiemelkedhessen.

  Ha ugyanis nem lenne csend, hol lehetne a hang? Ha nem lenne tér, hol jelenhetne meg az anyag?

  A semmi helyett, most kapunk egy óriási potenciált. Igaz ugyan, hogy nem látható, nem hallható, nem érzékelhető semmilyen formában, de valójában ő maga a lehetősége annak, hogy bármi látható, hallható, érzékelhető formában jelenjen meg.

  A még formátlan forma, a még hangtalan hang.

  Ha mindezt képesek vagyunk elképzelni, akkor máris látjuk, hogyan működik valójában a világ.

  Persze nem lehet mindezt úgy elképzelni, mint valamit. A még nem valamit az elme nem képes érzékelni. Amíg nem jött létre az érzéklet tárgya, addig az elme is csak annyit lát, mint a sötétben a szem. Semmit. Még azt sem.

  Az elme ugyanis a már létrejött dolgok érzékelésére való. Nem használhatjuk ennek ellenkezőjére.

  Szép kifejezés: sötétben tapogatózik. Jól leírja, amikor valaki nem lel lényegi információt.

  A semmiről nem gyűjthetünk. Ez a semmi azonban valami. Olyan valami, aminek a valamisége túl van az általunk fizikai érzékszervekkel érzékelhető fizikai világon. Mert minden fizikai érzékszerv a világban fizikailag létrejött dolgok érzékelésére való.

  Ezt a semmit a fizikai érzékelés kikapcsolásával – meditáció alkalmával, vagy más felszabadult állapotban – tapasztalhatjuk meg, vagy azok használata mellett, de mindenképp tudatosabb jelenlét esetén.

  Mert ez a semmi igazából nem semmi.

  Hanem maga a tudat.

Czibere Péter

Oldal: Érdekes írás - Pozitív és negatív gondolkodás
Masszírozás - Kézzel vagy hanggal - © 2008 - 2024 - rezgesek.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat