A dualitásról

 

  Ha nem látod magad különlegesnek, az nem azt jelenti, hogy szürke kis ember vagy. Ha nem látod magad szürke kis embernek, az pedig nem azt jelenti, hogy különleges lennél.

  Ha azonban különlegesnek látod magad, néha talán el fog hagyni ez az érzés, és e korábbi érzéseid tükrében szürke kis emberré válsz. Vagy hiába látod magadat szürke kis emberként, előfordulhat olyan pillanat az életedben, amikor mégis úgy fogod érezni, hogy különleges vagy.

  Ha magadra veszel egy tulajdonságot, magadra kell vedd annak párját is. Ahogyan nem léphetsz ki a fényre sem, csak a sötétből, és sötétbe is csak a fényből kilépve kerülhetsz. Ahhoz, hogy kilépj a fényből és a sötétből is, a testedet kell elhagyd, vagy ha azt megtartod, akkor a fény érzékelésének a képességét, mint tulajdonságot kell levetkőzd.

 

  Tegyük fel, hogy még nincs meg benned ez a képesség, mert sosem találkoztál sem a fénnyel, sem pedig a sötétséggel.

  Ha megismered a fényt, és az örömet hozott az életedbe, akkor egész addig jól érzed majd magad, ameddig az jelen van. Ha eltűnik a fény, akkor azonban meg kell ismerkedj a sötétséggel is. Ha a fényt felváltja a sötét, akkor az félelemmel fog eltölteni, a korábbi állapotra vágysz majd, a sötétet pedig el fogod utasítani.

  Épp így, ha életed során a sötéthez szoktál, akkor a fény megjelenése fogja bántani a szemed.

 

  Persze megpróbálhatsz folyton csak a fényben, vagy a sötétben tartózkodni. De utadat a félelem mindvégig kísérni fogja.

  Mert csak a felét fogadod el valaminek.

  A kettő együtt adja ki az egészet, és ahhoz, hogy egészséges maradj, el kell fogadd a dolgoknak mind a két oldalát.

 

  A dualitás, vagyis a dolgok egymástól elkülönített felekre való bontása eredményezi, hogy az emberek félelemben élnek.

  Mindig arra az örömteli ingerre vágynak, amit korábban tapasztaltak, és folyton elutasítják annak ellenkezőjét. Észre sem véve, hogy egy pénzérmét magukhoz véve, mind a két oldalának birtokába kerülnek.

  Egy érme, mivel két oldala van, kénytelen hol az egyik, hol a másik oldalára fordulni.

 

  Ezáltal kerülnek az emberek ideiglenesen hol ilyen, hol olyan lelki állapotba.

  Minden, amivel duális szemléletben az ember kapcsolatba lép, amíg egy érme két oldalaként látja, az ilyen módon hoz félelmeket és szenvedést az életébe.

  Aki képes elfogadni, hogy az érme forog, az kiegyensúlyozottabb életet élhet. Aki elutasítja, annak életét feszültség uralja.

 

  Az ember emellett képes megtanulni, hogy ne vegyen kézbe érméket. Ha többé nem foglal állást, akkor sem mással, sem önmagával nem kerülhet konfliktusba.

  Az igazi megoldás tehát nem az, hogy elfogadjuk azt, ami a mérleg két serpenyőjébe kerül, hanem az, hogy nem használunk mérleget.

  Nem ítélkezünk, nem ítéljük ilyennek és olyannak a helyzetet.

 

  A bűn a duális szemléletbe esés eredménye.

  Ezt jelenti valójában a jó és rossz tudásának fájáról enni. Azt a tudatállapotot, melyben az ember az egymáshoz tartozó oldalakat elkülöníti egymástól.

  A megkülönböztetés az eredendő bűn maga. A dualitásra épülő fizikai világban az ember számára ez jelenti a legnagyobb kihívást. Miként váljon mentessé ettől a bűntől.

 

  Amikor e duális világban az emberek elmerülnek, az életük során tapasztalt jelenségek egyik vagy másik oldalához kötődően kellemes érzéseik alakulnak ki, akkor azt megpróbálják állandósítani.

  Ha az érme átfordul a másik oldalára, a mérleg másik serpenyőjébe való pakolással igyekeznek helyreállítani az egyensúlyt, de ez csak torz mása annak a harmóniának, amire valójában szükségük lenne. A harmóniára, mely az egészséges szemléletmódból fakad.

  Amikor az emberek nincsenek ebben a harmóniában, életük hol örömök hajhászásából, hol pedig a nélkülük megélt szenvedésből áll.

 

  Az emberek a duális szemlélet következményeként függésben élnek a számukra kellemes érzést okozó körülményektől.

  Ha azok nem állnak fenn, elvonási tünetek lépnek fel, amit a félelem, a rosszkedv, a düh, és más kellemetlen érzések kísérnek.

  És hiába pakolnak újabb örömöket a másik serpenyőbe, folyton tartaniuk kell a változástól, így örökös feszültségben ingadoznak a két állapot között. Az emberekben tehát a duális szemléletmód miatt valójában mindvégig diszharmónia uralkodik.

 

  Az igazi megoldás épp ezért sosem pusztán e kényes egyensúly helyreállítása. Hanem a mérleg elvetése, mellyel egyáltalán súlyt adunk a dolgoknak.

  Kiegyensúlyozatlanná csak az tud válni, aki egyensúlyra törekszik. Ha nem veszünk a kezünkbe érméket, nem is kell velük folyvást megfizetnünk.

  A harmónia akkor jelenik meg életünkben, ha elvetjük a nyugtalanságot okozó duális látásmódot, és képviseljük azt, ami békességet teremt. A szeretetet.

 

  Harmóniában, lelki egészségben a valódi szeretet nyilvánul meg.

  A dualitásban mindössze az érmék egyik oldalához való ragaszkodás van jelen. A ragaszkodás így pedig nem más, mint a szeretet eltorzult mása.

  A harmónia visszaállításával képesek vagyunk feloldani magunkban a ragaszkodást.

 

Czibere Péter

}

 

Oldal: Érdekes írás - A dualitásról
Masszírozás - Kézzel vagy hanggal - © 2008 - 2024 - rezgesek.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat