Szenvedésről és halálról

 

  Amíg a hétköznapokban még problémáid akadnak saját életeddel kapcsolatban, másokkal, vagy a környezeteddel kapcsolatban, amíg létezik egyetlen probléma is, amely fennáll közted és a világ közt, addig hiába gondolod magadat szépnek, bölcsnek, vagy bármi másnak.

  Még fejlődnöd kell. Szebbé, bölcsebbé, és más tulajdonságaidban is még jobbá kell válj. Ha ezt nem látod, ha azt várod, hogy a világ változzon meg, akkor egy alapvető dolgot hagysz figyelmen kívül. Életedet, és másokét is mi magunk alakítjuk. Ha tehát arra, amerre életed halad, problémákba ütközöl, mindig rajtad áll, mit kezdesz velük.

Ha úgy gondolod, kiszolgáltatott vagy, mindig mások mérnek rád szenvedést, akkor gondolkozz el azon, vajon melyik a valódi kiszolgáltatottság: ha nincs kreativitásod, nincs kezed, vagy lábad, nem vagy képes az együttérzésre, vagy bármely más emberi tulajdonságod hiányzik, vagy akkor, amikor mindezek birtokában szabadon dönthetsz, hogy mit kezdesz egy helyzettel?

Mi az, ami még ahhoz kellene, hogy megold a problémáidat? Ha szárnyaid lennének, felemelnél másokat is, vagy csak arra használnád, hogy elmenekülj? Ha még több energiád lenne, ugyanúgy elpazarolnád arra, hogy még többet bánthass, hogy még gyorsabban szennyezd a környezeted, hogy még több szenvedést okozz, vagy másképp használnád?

Ha most problémáid vannak, vajon jól használod, jól osztod be, és a megfelelő irányba irányítod azokat az energiákat, melyek jelenleg állnak rendelkezésedre?

Szeretsz?

Vagy csak önmagadat imádod? És a problémáid forrása az, hogy mások nem úgy táncolnak, ahogy te szeretnéd? Csak önös vágyaid után sóvárogsz?

A paradicsom az, amikor szeretettel fordulsz a világ felé. Amikor felismered, miben kell fejlődnöd, majd eléred általa a teljességet.

Tulajdonságaink csak eszközök, hogy szeretetünket miként hozzuk be a világba. Ha arra használjuk őket, hogy másoknak, a világnak kárt okozzunk, mert önmagunkat előbbre valónak tartjuk, akkor meg kell tapasztaljuk, hogy ez az elképzelésünk hibás.

Nincsenek jobb emberek, sem rosszabbak. Mindenkinek ugyanazok a lehetőségei. Hogy veled egy kellemetlen dolog történhessen, mindig meg kell engedd, hogy valaki a fenti hibás elképzelést veled egyetértésben alkalmazza rád. És amikor te kerülsz fölénybe valakivel szemben, neki szintúgy ezt az elképzelést el kell fogadnia, hogy egyáltalán megtehesd.

Nincs olyan kényszer, amit alkalmazni lehetne egy szabad ember ellen. Egy olyan ember ellen, aki eldöntötte, hogy szeret.

Ha ezt a döntést még nem hoztad meg, előbb-utóbb majd meghozod. Egész addig, amíg nem érted meg, hogy ez az egyetlen módja a kellemes létezésnek, szenvedni fogsz. És minden szenvedésed önmagadnak köszönheted.

Azt az állapotot, amikor mindezt felismeri az ember, hogy nem kell szenvednie, nirvánának hívják, ami szó szerint azt jelenti, hogy nincs szenvedés.

De a nirvána csak egy közbülső állapot, melyből tisztán nézhetsz a világra. Ahhoz kell, hogy lásd, mindent magad tehetsz önmagadért. A nirvánában megtapasztalod, hogy semmi sem kötelező, hogy bárhogyan dönthetsz. Ami nem azt jelenti, hogy ne látnád, különböző döntéseidnek különböző lesz az eredménye is.

A nirvána segíthet, hogy a paradicsomba juss. Amíg a nirvánában vagy, cselekedeteidnek ugyanúgy lesznek eredményei. Nem old fel a karma alól, és korábbi cselekedeteid eredményei a nirvánában is rád köszöntenek.

A karma nem több eredménynél. Ahogyan fizikai világodban minden hatásnak következményei vannak, úgy a lélek birodalmában is érvényes az ok-okozatiság törvénye. Helyes cselekedet helyes eredményt szül. Helyes cselekedethez helyes szemléletmód szükségeltetik. És a többi.

Ha semmiféle káros hatás nem érné fizikai testünket, nem volna betegség és halál. Ha semmiféle káros hatás nem érné lelkünket, nem létezne lelki szenvedés. Mindennemű fájdalom azért létezik, mert testi, lelki egészségünkre káros hatások közt élünk.

Hogy visszanyerhessük egészségünket, tudatosítanunk kell, hogy mindezt magunk hoztuk, hozzuk létre.

Még a halál sem következne be, ha soha nem romlana le drasztikus mértékben egészségünk. Mert a test természetes állapotában nem halna meg sosem. A lélek pedig, lévén nem anyagi, nem is tud.

A halál csak a test számára jelenti az élet végét, azzal nem maga az élet ér véget.

Hogy a tested meghal, majd felbomlik, örvendetes tény, mert ha mindazt, amivel megnyomorítottad a tested, magaddal cipelnéd az idők végezetéig, esélytelen volna, hogy egyszer ismét lábra állj.

Persze jobb a gyógyulás.

Ahogyan a lelked, úgy a tested is meggyógyulhat. Fordítva nem megy. Ha ugyanúgy gondolkodsz, ha ugyanúgy cselekszel, mert ugyanúgy érzel, mint korábban, ugyanaz lesz az eredmény. Gyógyulni csak úgy lehetséges, hogy megkeresed magadban a szeretetet, és átadod magad neki.

Minden más csak tüneti kezelés, és semmit sem segít rajtad, legfeljebb nem látod oly élesen, hogy továbbra is zuhansz a halál felé.

A halál természetellenes állapot. Csak gondolj bele, miként fejlődik ki egy magzat, hogy egy hosszú és precíz folyamat eredményeképp miként születik meg az ember. Az életben minden gyönyörűen szabályozott folyamatokként zajlik. Az egyetlen kivétel az, ahogyan összeomlik az egészség.

Hogyan is lehetne a halál az élet része? Annak megszűnte az. A fizikai formák számára, melyek nem működnek együtt vele. Ha nem képesek, azért. Ha nem hagyjuk, azért.

Nem az élet gyilkol. Nem a természet. Egyedül az ember tesz ilyet. Az ember az, akinek a tudata szennyezett. És ez a tudat uralkodik mindenen.

  Hogy miért halnak meg más dolgok is a környezetünkben? Miért szárad el egy növény, miért lesz áldozata egy állat egy másiknak? Már tudod a választ.

 

Czibere Péter

Oldal: Érdekes írás - Szenvedésről és halálról
Masszírozás - Kézzel vagy hanggal - © 2008 - 2024 - rezgesek.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat